A franciákról azt tartják, hogy nem szívesen szólalnak meg a francián kívül más nyelven. Egy Németországban élő ismerősöm is megerősítette ezt. Nemrégiben a határhoz közeli francia étteremben vacsorázott, de még németül sem volt hajlandó megszólalni a pincér, így activity és próba-szerencse rendelés volt a menüről. A minap Lyonban töltöttem 2 napot, de egészen más képet kaptam a franciákról.
Volt olyan szerencsém, hogy a 2016-os Futball Európa Bajnokság utolsó magyar csoport mérkőzését élőben, a lyoni stadionból nézhettem. (3-3-at játszottunk a portugálokkal, mi a csoport 1. helyezettjeként, ők harmadikként, de továbbjutottak nagy szerencsével.) Még tavasszal foglaltam Lyon város portálján keresztül szállást. Mivel a párommal még 1 napot tudtunk maradni, ezért egy belvárosi hotelt kerestem, hogy a meccs után este, és még másnap sétával meg tudjunk nézni néhány látványosságot a városban. Kényelmesen indultunk el reggel, Svájcon át mentünk, a szállást úgyis csak 2-től tudjuk elfoglalni alapon. Az időt majdnem tudtuk tartani, negyed 3 körül már a városban voltunk, nem messze a hotelünktől. Egy dologgal nem számoltunk, a parkolással. A hotelnek ugyanis nem volt saját parkolója, a közelben pedig minden parkoló tele volt. A párom leleményességének köszönhető, hogy 3 körülre nem messze a szállástól, találtunk egy másik parkolót, ami több szintes is volt, így végül árnyékban parkolhattunk. Az időjósok ugyanis eltalálták, mert a meccs napjától kezdve beköszöntött az igazi nyár.
 |
| A páraforrások népszerűek voltak a nagy melegben |
Nem sokkal később már úton voltunk, de rettentő éhség kerülgetett, így a "leggyorsabb" megoldást választottuk, a metrólejárat mellett lévő gyorsétterembe "beugrottunk". Hogy miért az idézőjel? Mert csak azt hittük, hogy gyors lesz minden. A dolgozók ugyanis egyáltalán nem kapkodtak. Több pénztár is üzemelt, de nem is a rendelésfelvétellel volt a gond, hanem a konyhán. Mindenki borzasztó sokat várt, már-már igazi étteremben érezhettük magunkat, annyit vártunk az ételre. Közben nőtt a feszültség, a parkolással, majd az étkezéssel elvesztegetett idő miatt. Az a hír járta ugyanis, hogy a stadionnál még további 1 órát kell majd várnunk, mire bejutunk. Már-már kétségessé vált, hogy látjuk-e az 1. félidőt.
 |
| Lyon |
A stadionhoz való rendkívül szervezett kijutás segített ki minket. Előzetes terveink szerint ugyanis a szállástól fél óra sétára lévő villamosvégállomáshoz mentünk volna, ahonnan aztán a stadionig kijutottunk volna átszállás nélkül. A megállótól pedig kb. 10-15 perc gyaloglással már a stadionnál is lettünk volna. Időhiány miatt azonban a hotel recepciósának segítségét megfogadva, inkább metróztunk a villamosig. Milyen jól tettük!!! Már a lejáratnál, a jegykiadó automatáknál is kaptunk segítséget angolul a közlekedési társaság egyik munkatársától - milyen jegyet vegyünk, mennyit. Ugyanis kiderült, hogy a villamosra nem kell jegyet venni, a focijeggyel igénybe lehet venni ingyen. A metrón egy pár percre megzavarodtunk, mert a villamos megállójához át kellett volna szállni, viszont, ha a metróval elmentünk volna a végéig, akkor ott is át tudtunk szállni a villamosra. Mivel a metró tele volt más magyar és portugál szurkolókkal, azt néztük, ők melyiket választják. Végül maradtunk a metrón végig. A metróból feljőve már mindenki kapott útbaigazítást, hogy merre menjünk a villamoshoz. Külön járatot indítottak ugyanis a fanoknak, a fel- és leszállást oda és vissza is többen koordinálták, minden flottul ment. Nem volt őrjöngő tömeg, nem volt egymás taposása, a peronra mindig annyi embert engedtek, akik felfértek az adott szerelvényre. Hatalmas pirospont!!! Hogy kellene egy ilyen szervezés a Hungaroringre! A metró után tehát felszálltunk a (klímás) villamosra, ami sehol nem állt meg, sőt, egészen a stadionig vitt. Így 1,5 órával a kezdés előtt megérkeztünk, a beléptetés is gyorsan ment, 1 órával a kezdés előtt már a helyünkön ültünk itallal és rágcsálnivalóval a kezünkben (a büfében is beszéltek angolul). A meccs jó hangulattal telt, 3-3-as döntetlennel, ami a magyarok csoportelsőségét jelentette.
 |
| A szurkolókat különjárat vitte el egészen a stadionig |
Visszafelé is megvolt a szervezettség a villamosokkal. Egyszerre két szerelvényre lehetett felszállni, kb. 5 percenként indult újabb és újabb, így a hatalmas tömeg ellenére 45 perccel később már mi is az egyiken ültünk. A sok kimerítő Hungaroringi hétvége után igazi csoda volt ez a közlekedés. A villamos ezúttal sem állt meg sehol, visszavitt a belvárosba. Innen már gyalogosan indultunk vissza a szállásunk felé, remélve, hogy szép helyeken sétálhatunk, közben találunk egy hangulatos éttermet, ahol adják az esti meccset is. Sajnos ez a séta kevésbé volt felüdítő, sokszor éreztem magam Budapest VIII. kerületében. Pisiszag, kosz, kis, szűk utcák, fura alakok. Mikor végre eljutottunk a folyókhoz, fellélegeztünk, mintha, egy másik városba csöppentünk volna. A folyóparton rengeteg ember időzött, zenélt, beszélgetett. A magyar szurkolók innen-onnan előbukkantak, mosolyogva köszöntöttük egymást. A szállásunktól nem messze, fél 10 körül végre leültünk egy étterem belső részébe kései vacsorázni (mert a teraszt fél 11-kor bezárták). Az összes étterem, amit kinéztünk, ugyanis tele volt. Egy hozzánk túl puccos helyet sikerült végül találni, de a kiszolgálásra, és az ízekre nem lehetett panaszunk. És itt is tudtunk mindenkivel értekezni angolul.
 |
| Bizonyára, ez volt életünk eddigi legdrágább vacsorája, de minden nagyon finom volt, és jól is laktunk |
Másnap a reggelivel indítottunk, ami szerintem mondhatjuk, tipikus francia volt. Mi arra számítottunk, mint ami Magyarországon szokott lenni, svédasztalos tálalás, felvágottak, zöldségek, péksütemények, különböző édes és sós kenős dolgok, müzli, tojás. Itt nem volt előre kitéve semmi, a leérkezésünkkor megkérdezték, hogy teát vagy kávét kérünk-e, majd leültünk. Az asztalunkhoz hozták a teát, kávét, egy-egy pohár narancslevet, a péksüteményeket, és a különböző, többnyire édes, kenhető rávalókat. Két főre. Nincs pazarlás. Nincs turkálás, fogdosás. És bőven jóllaktunk, egy fél ciabattát ott is hagytunk. A kocsihoz menet láttuk, hogy épp rakodnak ki árusok, úgyhogy azt is megnéztük. Sőt, vettünk az egyiküknél bort. Bár az eladó nagyon kedves volt, és ő is tudott angolul, de fogalma sem volt arról, hogy eszik-e vagy isszák, merre is van Magyarország.
 |
| Lyon, este, gyönyörű |
Felmásztunk a bazilikához, gyönyörű volt a látvány, innen felülről is hasonló érzésem támadt, mint mikor a Citadelláról, vagy a Budai várból tekint le az ember Budapestre. Még párszor hálát adtunk az égnek, hogy parkolóházban, jó helyre (értsd, nagy művészet kell ahhoz, hogy meghúzzák a kocsit, akkora helyek) parkoltunk, mert annyi megtört, meghúzott, rosszul beparkolt autót, mint amennyit ennyi idő alatt láttunk, Pesten nem látni. Beleállnak egymás fenekébe, konkrétan összeért egy csomó autó. Kár, hogy nem láthattunk egy épp kiálló játékost, vajon, hogyan tudott kijönni két kocsi közül, ha előre egy millimétert sem tud már előrejönni, és hátra is max 10 centije van. Apropó kiállás. Azért majdnem sikerült valakinek így is megnyomni az autónkat, hátrafele tolatott, ha nem dudálunk rá, biztos, hogy belénk jött volna.
 |
| Lyon, felülről |
 |
| Nem egy ilyen parkolást láttunk |
Hazafelé beugrottunk a Lyntól nem messze lévő madárparkba (Parc des Oiseaux) is, amit már utazásunk előtt kinéztünk. A pénztárban gond nélkül kommunikáltunk angolul. A park is szép, különleges (legalábbis magyar állatkertekben eddig nem látott) madarak hada sorakozik fel, plusz egy krokodil, néhány kenguru is, de a fél órás madárshow nagyot dobott az élményen. Gyönyörű madarak repkedtek fölöttünk, tartottak kígyóölő bemutatót. Szép látvány volt.
 |
| Madárshow |
Köszönjük neked Lyon!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése